A női labdarúgás története

Azt alkalmasint minden futballszerető szurkoló tudja, hogy a labdarúgás őshazája Anglia. Itt foglalták rendszerbe a szabályokat, innen indult világhódító útjára a játék. De, vajon azt is tudja-e mindenki, hogy a női labdarúgás bölcsőjét is Londonban ringatták?

Éppen százhuszonöt esztendeje, 1995. március 23-án, 12 000 néző előtt lépett pályára, „Észak” (London) piros mezes csapata a kék dresszes „Dél” (London) ellen. A szakág úttörőjének tekintett Netty Honeyball (ez „természetesen” álnév, a pionírok törekvéseihez hozzátartozott az inkognitó) azaz Mary Hutson törekvése akkor még tiszavirág életűnek bizonyult, ám érdemes emlékezni arra is, miként gondolt a futballra. „A manly game that could be womanly as well” (Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet) definiálta. Vélhetően nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk: lassan másfél évszázad távlatából sem kell pontosabbat keresnünk…

A női labdarúgás kialakulását, majd fejlődését a korszak társadalmi mozgalmai, a szüfrazsettek, a feministák, majd az az I. világháború éveinek társadalmi változásai segítették. A nők az élet egyre több területén gondolták úgy, igazságtalan, ha azért éri hátrányos megkülönböztetés őket, mert „csak” nők. Ha arra alkalmasak, hogy a gyárakban, a gyártósorok mellett a férfiak helyébe lépjenek, hogy eltartsák családjukat – ki tilthatja meg, hogy a futballpályán is megmutassák alkalmasságukat?

Fura módon, az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd Magyarországon, a sportág egészen más utat járt be – azt mondhatjuk, szinte semmilyen kapcsolata sem volt a társadalmi mozgalmakkal.

Tudunk persze próbálkozásokról, a később főként divattervezőként híressé vált Tüdős Klára 1906-ban, mindössze 11 évesen focicsapatot próbált szervezni a Szabó Magda Abigéljében „Matulaként” halhatatlanná tett Dóczy Gedeon Református Leányiskolában, 1912-ben, Szegeden, egy Brauswetter Boriska nevű polgárlány újsághirdetés útján igyekezett „a Szegedi AC női football csapatát” szervezni, méghozzá úgy, hogy leírta a lányok leendő szerelését („piros triko-ing, egy rakott kurta szoknya, alatta reform nadrág, hosszú harisnya, tompa orrú torna-cipővel és egy fehér tornász-sapka”). A Sportvilág 1913. május 26-i száma arról tudósított: „Miskolcon megalakult a napokban a női football csapat, egyelőre hét játékossal”, a Pesti Hírlap – ugyanebben az évben – pedig arról írt, „pompás kis női dresszben rúgja már a gólokat a kassai sporttelepen az első női footballista Magyarországon”.

A korabeli beszámolókban közös, hogy egyikből sem derül ki, játszottak-e, (és, ha igen, kik?) női labdarúgó-mérkőzést Magyarországon.

Mire erre is sor került, még egyszer lángba borult a világ. A II. világháború befejezését követő lelkesedés azután a női futball számára is muníciót adott: A Népsport 1946. július 8-i, hétfői száma, a címlapon számolt be a „Kisasszonyfutballról”: „Szombaton este a Vasas–Ferencváros mérkőzés után még sokan ottmaradtak az Elektromos pálya nézőterén, hogy láthassák a női, vagy legalább is félig női labdarúgó mérkőzést.” 

Igen, „félig női”, mert az Elektromos ifjúsági fiúcsapata csapott össze a hazai (nagypályás) kézilabda élvonal játékosaiból alakított alakulattal. Ők voltak az úttörők, majd arra, hogy „igazi”, főként „hivatalos” női mérkőzésre is sor kerüljön, újabb negyedszázadot kellett várni.

június 29-én (más források szerint augusztus 19-én) alakult meg az első női klub, a legendássá vált Femina, majd gombamódra szaporodtak a csapatok. Az MLSZ a Budapesti Labdarúgó-szövetséget bízta meg a női futball szervezésével, irányításával – a klubok bevonásával, a BLSZ írta ki az első bajnokságot is. 

Az első bajnoki mérkőzést 1971. április 17-én játszotta a korszak legbiztosabb háttérrel rendelkező csapata, a FŐSPED Szállítók és a nagytétényi Mekalor. Az egyidényes, kísérleti bajnokságot a III. ker. TVE-Femina nyerte meg, a következő kiírásban viszont már a FŐSPED-Szállítók végzett az élen. 1975 és 1982 között, az úgynevezett „nem hivatalos bajnokságok” korszakában, a Bárfy Ágnes fémjelezte Renova Spartacus sorozatban hét aranyérmet nyert – mindmáig ez a magyar női futball leghosszabb ilyen szériája.

A Renovát az 1982-1983-as szezonban tudta csak megelőzni a László Kórház SC – jellemző azonban az akkori korra, hogy a bajnokság hivatalos végeredménye, táblázata, nem maradt fenn.

A következő évtől, az 1983-1984-es bajnokságtól, ha gyengén is, de új szelek kezdtek fújni. A Magyar Labdarúgó Szövetség magához vonta a bajnokság kiírását, lebonyolítását, és megjelent a mezőnyben az első vidéki csapat is: az Egri Lendület.

Az először még egyszintesként „csak” OB-nek (Országos Bajnokságnak), majd 1995-től, a másodosztály kiírásától NB-nek (Nemzeti Bajnokság) nevezett pontvadászat a női labdarúgás első három évtizedének emblematikus csapatai, a Femina, a László Kórház SC és a Renova Spartacus vetélkedését hozta. 2004-ben fordult elő először, hogy nem a „nagy hármas” valamelyike nyerte az aranyérmet: a szombathelyi Viktória FC lett a bajnok. A Viktória 2009-ben ismét aranyérmet nyert, de azóta sem tudott más, nem fővárosi csapat az élen végezni. (Az 1992 óta kiírt Női Magyar Kupában a Pécsi Fortuna kétszer is kupagyőztes lett a kilencvenes években.) 

A női magyar női futball „elsői” között kell említeni az MTK Hungária FC 2005-ös bajnoki aranyérmét is. Először végzett a bajnokság élén egy patinás, erős „férfi klub” női alakulata. A 2010-es években azután már nem is tudott más bajnokságot nyerni, csak az MTK Hungária és a Ferencváros.

De, ez már egy új korszak, a magyar női labdarúgás „77 pontos” fejlesztési programjának terméke…